A film kapta az Amerikai Filmintézet (AFI) legjobb filmnek kijáró díját a Los Angelesben tartott ünnepélyes eredményhirdetésen. Az AFI-díj az első állomásnak tekinthető az Oscar-díjhoz vezető, háromszakaszos úton: a következő fontos megmérettetés az Aranyglóbusz díjkiosztása lesz, majd márciusban gazdára lelnek az Oscarok. A gyűrűk uráról sokan úgy vélik, hogy ezt a filmet a sors - az apait-anyait beleadó, gondosan felépített reklámkampánynak köszönhetően is - arra szánta, hogy az idén Oscar-zuhatagban fürödjön. Ehhez képest meglepő, hogy az AFI díjkiosztó gáláján e film szereplői közül csak Elijah Wood jelent meg.

Úgy látszik, mostanában a könyvek ragadták meg a rendezők fantáziáját. A Harry Potter és a bölcsek köve után a közelmúltban ez a második ilyen “eleve sikerre ítélt film”. A rendezőknek és színészeknek bizonyos szempontból könynyebb, bizonyos szempontból viszont nehezebb feladat a könyvek történetét jeleníteni meg a mozivásznon. Könynyebb azért, mert itt már le vannak írva a helyszínek, a szereplők karakterei, és ezeket nem a rendezőnek meg a forgatókönyvírónak kell kitalálnia. Könnyebb azért is, mert valószínű, hogy ha a könyv sikeres, akkor a film is legalább olyan nagy sikert arat, legalábbis megközelítőleg. Nehezebb dolga van a rendezőnek viszont abból a szempontból, hogy milliószor át kell tanulmányoznia a könyvet, nehogy valamit máshogy elevenítsenek meg, mint ahogy az “eredetiben” szerepel. Volt példa erre ebben a filmben is, hisz A Gyűrűk Ura első könyvében Gandalf, a varázsló leírja Frodó külsejét, melyben főhősünkről az szerepel a szövegben, hogy Frodónak szőkésebb a haja a többi hobbitnál. A filmben viszont, ellentétben a könyvvel, Frodónak szinte fekete a haja… Biztosan van még különbség, én csak ezt az egyet vettem észre. A filmnek még az a hátránya, hogy ha már a könyvet elolvastuk, akár csalódás is lehet, abból a szempontból, hogy esetleg teljesen máshogy képzeltük el Középföldét, vagy a hobbitokat. Ez a film azonban (szerintem legalábbis) nem okoz nagyon nagy csalódást, hiszen a legtöbb mozzanat, a legtöbb részlet szöveghűen van “elkészítve”. Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy a film stábjának nem volt könnyű dolga, hiszen rendkívül sokfajta helyszínt kellett megeleveníteniük, és ráadásul egy ilyen hosszú könyvből, ami tele van váratlan fordulatokkal és “képtelen lényekkel”. Mindezt megvalósítani igazán nagy próbatételnek ígérkezett, de ha megnézzük az eredményt, a rendezőnek, Peter Jacksonnak sikerült túljutnia ezen a próbán.

A filmet Új-Zélandon forgatták, Elijah Wood főszereplésével. Elijah egyébként azt nyilatkozta, hogy Frodó egy jópofa kis fickó, amolyan kalandor-hobbit, mint Zsákos Bilbó, Frodó nagybátyja.

A forgatás nagy bevételt jelentett Új-Zéland számára, emellett a lakosok nagyon örültek, és büszkék is voltak rá, hogy “náluk fog játszódni” A Gyűrűk Ura. Az országgyűlésben még külön Gyűrűk Ura-ügyi minisztert is kineveztek, enynyire fontos volt számukra az egész forgatás. A helyi lapoknak még a külseje is megváltozott, “gyűrűk urás” lett egy kis időre. Sőt, aki Új-Zélandba küldött levelet, úgy is megcímezhette, hogy Új-Zéland- Középfölde. A borítékokon most már 1 dolláros gyűrűk urás bélyeget is találhatunk. Az egész ország átváltozott a forgatás idejére Középföldévé. Így hát nem volt nehéz ötezer statisztát találni, akik eljátszották a Fekete Lovasok és a többi mordori harcos szerepét.

Mindezek költsége több mint 200 millió dollár volt. Úgy hiszem, megérte, hiszen sikerült egy nagyon jó filmet összehoznia a stábnak. Én már kíváncsian várom a következő részt, ami a Két torony címet fogja viselni.

/Aki többet szeretne megtudni a szereplőkről, keresse fel a

www.tolkien.hu-t, vagy a startlapon található linkeket./

/Írta: Ekler Dóri/